Az üstökös keringett, sötét eónokon át. Egy távoli nap fogságában, a gravitáció kérlelhetetlen vonzásában, a hatalmas jéggolyó a bolygók közötti feketeségben bukdácsolt, sötét utazása magányában. Az ősi Vloy háború előestéjén átütötte az eget és izzó csóvát gyújtott az éjszakában; jel volt, melyet mindkét hadsereg ómennek tekintett. A fagyott gömb elolvadt egy forró hővillanásban, miközben alant két hadsereg találkozott csatában egy keskeny folyó alkotta mezsgyén. Így szabadulva jeges álmából, a Morphling, az óceánok árapályát megtestesítő szeszélyes és féktelen elementáris erő, egy konfliktusba született. Csatlakozott a harchoz, ösztönösen véve fel az első tábornok alakját, aki át mert kelni a vízen, majd halálra sújtotta azt. Miközben az összevegyült harcosok küzdöttek, ő alakról alakra váltva haladt a csatán át, azonnal magába szívva e különös lények viselkedését; hol gyalogos volt, hol íjász, hol lovas, míg végül, mire az utolsó katona elesett, Morphling minden szerepet eljátszott már. A csata vége volt számára a kezdet.