Miután egy életen át szolgált háborúkban, lázongásokban, zendülésekben és forradalmakban, a vezérkar úgy gondolta, Aurel eleget látott már. De a néhány apróságon, és a jelentős mértékű nyugdíjon túl az egykori mérnök birtokába került valami sokkalta érdekesebb dolog is: egy gyrocopter, a világ első pilóta irányította, mágia nélküli repülőszerkezetének rég elfeledett, befejezetlen tervrajza. A Hamu-szigetvilág trópusi elszigeteltségébe visszavonulva, időn és pénzen kívül szinte semmi egyébbel, nekilátott a szerkezet megépítésének.

Ahogy teltek az évek, és kezdtek felhalmozódni a sikertelen prototípusok, kezdett azon tűnődni, lehetséges-e egyáltalán a gépi repülés. Egy évtizeddel és egy nappal nyugdíjba vonulása után, egy déli szellőtől hűs napos délutánon Aurel beült legújabb próbálkozásába, háborogva és kudarcra számítva. Kényszeredett nyögéssel húzta meg az indítózsinórt, majd fejét eltakarva várta az elkerülhetetlen robbanást. Azonban nagy meglepetésére emelkedni kezdett, majd, néhány rémült kormánymozdulatot követően stabilizálódott. Egy óra múlva már együtt emelkedett, süllyedt és cikázott a szellővel, akár a sirályok, és Aurelt eltöltötte a repülés lélegzetelállító csodája.

Ahogy alászállt a napnyugta, irányba fordult vissza a műhelye felé, de amint megfordította járművét, egy ágyúgolyó ütötte át a farokszárnyat. Kihámozva magát a roncsokból, úszni kezdett a látótávolságban levő legközelebbi földdarab felé, és átkozódva figyelte, ahogy a hajó, melyről az ágyúgolyó érkezett, a roncsokat gyűjtögeti. Mikor Aurel napokkal később visszaért műhelyébe, újabb gyrocopter építésébe kezdett, mely azonban sokkal nagyobb és veszélyesebb teher szállítására volt képes.