A száraz világ lakói számára kevéssé ismert a Sötét Zátony, egy elsüllyedt börtön, ahová a tengerszülöttek legrosszabbjait küldik társaik ellen elkövetett bűneikért. Egy szögesdróttal körülzárt ketrec ez, tele gyilkos slithereenekkel, áruló mélységlakókkkal, és szociopata meranth-okkal. Ebben a sötét labirintusban, melyet elektromos angolnák és hatalmas anemónák őriznek, csak a legvadabbak maradnak életben. Miután a Sötét Zátonyba vetették ismeretlen bűnökért, Slark fél életét társak és kedvesség nélkül töltötte; nem bízva senkiben, és csupán sunyiságán és könyörtelenségén múlott élete, gondolatait és terveit senkivel sem osztotta meg. Amikor a hírhedt Sötét Zátony Tucatja eltervezte balvégzetű szökését, terveiket teljes titokban tartották, megölve mindenkit aki összeilleszthette volna a darabkákat; azonban Slark valahogyan felfedezte, mit forralnak, és magának is helyet biztosított. A Tucatból tízen meghaltak a szökési kísérlet során, kettőt elfogtak és visszahurcoltak a Sötét Zátonyra, majd kivégezték őket a többi fegyenc szórakoztatására. De Slark, az ismeretlen tizenharmadik a felfordulást álcaként használva elillant, és sosem fogták el. Most az Árnypart déli fertályait körülölelő húsevő mangrove cserje rejtett lakójaként Slark az egyetlen, aki valaha is sikeresen megszökött a Sötét Zátonyról.