Ashkavor népe a templomtér körül gyülekezett, alig várva, hogy lássák új védelmezőjük felemelkedését, hogy a férfi közelében álljanak, amikor az a sajátjához köti a lelkeiket. De amikor annak végső ecsetvonásai a rúnakőre kerültek, és az új Felemelkedett köteléke megköttetett, mindenki, még azok is, akik otthon maradtak, érezték, hogy valami rettenetesen rossz történt.

Azonnal tudta az okát. A váladék cseppjei, amit azért szerzett be, hogy növelje tintatartói hatásosságát, helyette beszennyezték azokat, és az általa elvégzett kötelékvarázslat ereje most azzal fenyegetett, hogy elemészti őt. Tintaszerű romlás kígyózott felfelé a rúnakőből ecsetjének szára mentén, hamarosan beborítva kezeit. Onnan gyorsan terjedt tovább. Mikor elérte az arcát és a száját, már kiáltani sem tudott, még ha akart volna is.

Egész életében azt mérlegelte, hogyan tehet szert még nagyobb erőre annál, amit az oktatói által felállított korlátok engedtek, egészen odáig merészkedve, hogy megszegje a tinták felerősítésének szent tilalmát. És valóban, most, hogy megnyílt számára a Felemelkedett kötelék forrása, akkora erőt érzett lelkébe áramlani, amekkorát sosem képzelt volna. Legnagyobb diadala küszöbén állt, ha valahogy túl tudja élni.

Mélyen a kötelék erejéből merítve ellenkezni kezdett a romlott tinta áramlásával. Hangos nyögés töltötte be a levegőt; népének kollektív kiáltása. Egyesek meginogtak. A leggyengébbek összeestek. Sokan menekülni próbáltak. Ő pedig még mélyebbet merített vérvonalaik tartalékaiból. De nem volt elég a tintaáradat megállítására.

Csak akkor, amikor a tüdejébe szorult levegő kezdte elhagyni, és a tintatartó sötétsége teljesen körülvette, látta meg a kiutat. A kötelékből, amit az ashkavori néppel, az ő népével létrehozott, csak az ő védelmük szolgálatára volt szabadott erőt meríteni... Mindkét irányban áramlott.

Egy végső erőfeszítéssel, amit ezúttal a vak irtózatnál több irányított, beletaszította a tintaáradatot magába a kötelékbe.

Érezte, ahogy az áradat lassan visszavonul... És hallotta népe szörnyű jajgatását, ahogy a rontás őhelyette rajtuk söpört végig. Amikor a tinta végre engedett, szemei egy megváltozott világra nyíltak. Az az ashkavori nép, amelyet ő ismert, nem volt többé. Az utolsó szálig átalakultak egykori önmaguk rémítő árnyaivá; már nem húsból és vérből voltak, csak nyúlós, romlott tintából.