Rigwarl sosem fordított hátat a harcnak; arról volt hírhedt, hogy a legnagyobb, legdurvább alakokkal állt ki, akiket csak talált. A részeges tömegek Bristlebacknek keresztelték; Slom és Elze között minden út melletti taverna hátsó helyiségében járt már, és ott bunyóba is keveredett, míg végül tettei fel nem keltették egy kocsmáros figyelmét, akinek épp kidobó kellett. Egy kis italért cserébe Bristlebacket felvették adósságbehajtónak, rendfenntartónak, és időnként eltörni egy-két lábat (vagy ötöt egy szerencsétlen pókvéreb esetében).

Egy örömteli éjszaka után, melyen egyforma mértékben szenvedtek sérüléseket bűnöző kuncsaftjai és saját mája, Bristleback végül emberére akadt. „Az agyarai sértenek, uram” - hadarta részegen egy nagydarab fickónak az északi pusztaságból, kinek épp esedékessé vált a számlája. Ami ezután jött, emlékezetes harc volt. Tucatnyi harcos csatlakozott. Egyetlen szék sem maradt töretlenül, és végül megtörtént a lehetetlen: a számla kiegyenlítetlen maradt. Az elkövetkező hetekben Bristleback sebei begyógyultak, tüskéi visszanőttek; de a kidobók büszkesége kényes dolog. Saját zsebéből fizette ki a számlát, és megesküdött rá, hogy megkeresi ezt az északit, és kikényszeríti belőle a pénzt. Ezután pedig valami olyat tett, amit azelőtt még soha: ténylegesen edzeni kezdett, és ezzel meglepő felfedezést tett magáról. Mosoly villantotta ki fogait, miközben befeszítette tüskéit. Talán pont hogy hátat kell fordítania a harcnak.