Yama Raskav dzsungelének lényei között nincs olyan, hogy harmónia. A gyengeség legenyhébb jele is gyors halált jelent, harapás, karom, olló vagy pata által. Azt beszélik, hogy a Lovas csak egy ifjú volt, aki polyvát vágott a családi földön, mikor elragadták; felkapta egy hatalmas fenevér, aki könnyű vacsorát keresett. De ennek a fiúnak jobb ötlete támadt: kibújt fogva tartója szorításából, a hátára ugrott, és aprítani kezdte szerszámaival. Mikor felbukkant a véres maradványok közül, a repüléstől megrészegülten, ráeszmélt, hogy megtalálta hívatását.

Ahogy a fiú nőtt, minden nyáron visszatért a családi földre, gyakran indulva neki a bozótosnak, hogy újra átélhesse azt a borzongást, melyet az állkapcsok vagy egy végzetes zuhanás képében megtestesülő halállal való első szembenézése okozott. Teltek az évek, és lángolása egyre csak erősödött. Tanulmányozta a dzsungelt, minden expedícióval egyre mélyebbre hatolt, míg végül utat talált a barlangokhoz, az ellenséges táj közepén. Azt mondják, hogy azon a perzselő nyári éjszakán a Lovas, kezében csak egy kötéllel, egy palack cseppfolyós bátorsággal és az égető elszántsággal, hogy újra érezhesse az eget, behatolt egy barlangba...