A Jidi-sziget Savdzsungeleiben minden lénynek, mely a maró nedvektől csöpögő fluoreszcens indák között futkározik, mászik vagy szárnyal, méreg folyik ereiben és bugyog a beleiben. De Venomancert még ebben a mérgező állatseregletben is a legmérgezőbbként ismerik el. Réges-rég egy Lesale nevű gyógyfüvész kelt át a Fradj-öblön irhakenuján, hogy kéregből és gyökérből kivonható hatékony esszenciákra leljen, de helyette szörnyűséges átalakulást talált. Két mérföldnyire Jidi dzsungelében Lesale találkozott egy magát epifitonnak álcázó hüllővel, mely megmarta őt, mikor tévedésből le akarta szakítani. Kétségbeesésében, a dzsungel gyógynövénykincsével kapcsolatos részleges ismereteit használva, összekeverte a (hamarjában megfojtott) hüllő mérgét egy páncélos orchidea nektárjával, hogy ellenmérget elegyítsen. Pillanatokkal az előtt, hogy fekete bénulás kerítette hatalmába, beinjekciózta magát egy orchidea-tüskével, és azonnal kómába esett.

Tizenhét évvel később valami megmoccant azon a helyen, ahová zuhant, lerázva magáról az évek összegyűlt humuszát: Venomancer. Többé már nem Lesale a gyógyfüvész volt, hanem Lesale, a Halálhozó. Elméje szinte teljesen kitörlődött, húsát pedig felemésztette és felváltotta egy új anyag, olyan, ami összeolvasztotta a hüllő mérgét az orchidea mérgező kültakarójával. Jidi Savdzsungele új urat ismert meg, olyat, aki előtt hamarosan még a legvadabb ragadozók is megtanultak behódolni, vagy a földbe ásni magukat, hogy életben maradjanak. A szörnyűséges sziget túlságosan szűknek bizonyult, és valami emberi vágyódás mélyen Venomancer szívében útnak indította Lesale-t új mérgek keresésére és új halál osztására.