Úgy tartják, a kentaur útja az elesettek hulláival van kikövezve. A Warrunner nevezetűnek ez az út valóban hosszú volt. A Druud-klán négylábú tagjait a kívülállók gyakran egyszerű, állatias lényeknek nézik. Nyelvüknek nincs írott formája, kultúrájuk nélkülözi a képírásos hagyományt, a strukturált zenét, a hivatalos vallást. A kentaurok számára a harc a gondolat tökéletes kifejezése, az egyén legmagasabb megnyilvánulása. Ha az ölés művészet a kentaurok között, akkor Bradwarden, a Warrunner a legnagyobb művészük. Omexe küzdőterén emelkedett fel, egy ősi arénában, ahol a kentaur klánok évezredek óta gyülekeznek gladiátori rítusaik végrehajtására. Ahogy hírneve terjedt, nézők érkeztek a világ minden tájáról, hogy lássák a nagy kentaurt harcolni. Mindig elsőként lép az arénába, és utolsóként hagyja el azt; remekművet komponálva minden véres permettel, véráztatta pengéjének minden sújtásával. A véres acél költészete ez, mely összetett mintában terül szét a mészárszék fakó homokján.

Warrunner harcost harcos után győzött le, míg az aréna nevétől nem volt hangos, és egyedül találta magát, fajtája kihívó nélküli bajnokaként. Megkapta Omexe nagy övét, melyet széles dereka köré tekertek, de a halálművész győzelme idején csak ürességet érzett. Hiszen mi egy harcos kihívás nélkül? A nagy kentaur aznap új céllal galoppozott ki Omexéből. Népe számára Warrunner a legnagyobb harcos, ki valaha az arénába lépett. Most útnak indult, hogy bebizonyítsa, ő a valaha élt legnagyobb harcos.