A teremtés szövete folytonos gondozást igényel, nehogy kirojtosodjék, mert mikor felfeslik, egész világok foszlanak semmivé. A Weaverek munkája épen tartani a szövetet, kijavítani a kopott foltokat a valóság szőttesén. Ők védekeznek azon dolgok ellen is, melyek a meggyengült részeket rágcsálják és oda rakják tojásaikat, és amiknek újszülöttjei gyorsan képesek felfalni egy egész univerzumot, ha a Weaverek lankadni hagyják figyelmüket. Skitskurr Weaver-mester volt, kit azzal bíztak meg, hogy védje a teremtés egy kis foltját a felfesléstől és kifakulástól. De a feladat nem elégítette ki. Bosszantotta, hogy a teremtés összes igazi munkája a múltban zajlott; a Szövőszék elvégezte dolgát és eltávozott. Ő teremteni akart, nem pusztán fenntartani; saját maga által elgondolt világokat szőni. Apróbb változtatásokat kezdett végrehajtani birodalmán, de a teremtés izgalma rabul ejtette, és ecsetvonásai merészebbekké váltak, szembe menve a Szövőszék szőtte mintával.

Eljöttek a Gondviselők az ollóikkal, és lenyesték Weaver világát, kinyisszantották azt a kozmikus szőnyegből, amit aztán újraszőttek, de úgy, hogy ő maga nem volt benne. Skitskurr egyedül találta magát, elszakítva fajtájától, mely állapot gyötrelem lett volna bármely másik Weaver számára. De Skitskurr örvendezett, mert immár szabad volt. Szabad, hogy önmagának teremtsen, hogy újrakezdje. A nyersanyag, melyre szüksége volt ahhoz, hogy új valóságot szőjön, ott volt körülötte. Annyi volt csupán a teendője, hogy az öltések mentén darabokra tépje ezt a régi világot.