A hegy 500 évig nehezedett rá, és csak a feje maradt szabadon kőbörtöne elképesztő súlya alatt, mit a régi istenek idéztek meg gyerekes lázadásának elfojtására. Szabadon levő arcának vonásait moha nőtte be, füléből fűcsomók sarjadtak, látását pedig az orcája körüli földből serkenő vadvirágok gátolták. A legtöbben úgy hitték, már rég halott, az istenek megkínozták a mennyek elleni háborúja megtorlásaként, míg végül már csak legendája élt tovább. De azt mesélik, a Monkey King nem halhat meg.

Így tehát várt. Addig tűrt, míg az istenek eljöttek, hogy esélyt adjanak neki a kegyelemre. S mikor valóban megnevezték az árat, Sun Wukong elfogadta ajánlatuk: elkísér egy ifjú tanítványt egy titkos zarándoklatra, megvédi démonoktól és az út veszélyeitől, és hazavezeti őt, birtokában egy áhított ereklyével. Ha teljesíti, alázatosan engedelmeskedve a szent küldetésüket végző ember parancsainak, Wukong bizonyíthatja, hogy megjavult.

Sun Wukong ez egyszer becsülettel teljesítette az isteneknek tett esküjét, és levezekelte múltbéli lázadása bűneit. A tanítvány, ki sokat tanult megpróbáltatásai során, visszatért templomába, kezében az ereklyével; Wukong pedig, aki most először ápolt jó viszonyt bármely jelentősebb istennel, egy rövid időre hajlandó volt feladni a kalandok és dicsőség iránti korábbi éhségét. De a Monkey King született csínytevő... és az istenek megsértését sose lehet megunni.