Mars, a mennyek első fia, hosszú létezését véget nem érő háborúskodással töltötte, és megszámlálhatatlan hadjáratot látott már régi nevének lobogója alatt is. Hódító háborúk és bosszúhadjáratok. Jogosak és jogtalanok... De mindig kegyetlenek. Apjához hasonlóan Mars is átadta magát legelemibb ösztöneinek, bár ezek Zeusénál sokkalta rettenetesebbek voltak, és mérhetetlen szenvedést okoztak.

Ám ahogy a korok jöttek, s tovatűntek, apjának és isteni rokonainak önző viselkedése, akik még őt tartották megvetendőnek... végül kezdett üresen csengeni. Az önnönmagáért vívott háború már nem volt elegendő vágyainak kielégítésére. Kortalan életében először a háború istene kezdte megkérdőjelezni, hogy mi végre forgatja dicsőséges dárdáját.

A sors úgy akarta, hogy könnyen találjon erre megoldást: egy nagyobb cél érdekében kell hadat viselnie, és címere látványának többet kell sugalmaznia puszta kegyetlenségnél és bánatnál. Végre magára kell öltenie a születési jogán őt illető vezetői szerepet, mert elérkezett az idő, hogy a régi kor panteonja porig égjen, és egy új, igaz birodalom épüljön rokonsága hamvain. Csak akkor lehet majd elégedett, és láttathatja meg mindenkivel Mars kétségtelen dicsőségét.