A fagymágus Ethreain (ekkor még nem Lich) életében a pusztító jég fenyegetését használta egész királyságok szolgaságba kényszerítésére. Alattvalói - néhány elkeseredett mágus segítségével - végül eléggé felbátorodtak, hogy lecsapjanak rá. Elég megigézett kötéllel felszerelkezve ahhoz, hogy örökre megkötözzék, a fagymágust tetemes súlyhoz kötözték, és beledobták egy tóba, mely főképp feneketlenségéről volt híres. De nem volt az.

Csak úgy egy évig süllyedt, mielőtt egy kiszögellés megakasztotta. Aztán ott pihent, holtan, de sosem lebomolva, mígnem a földmágus Anhil úgy gondolta, megbizonyosodik a Fekete Tó állítólagos feneketlenségének legendájáról. A mérőón belegabalyodott a megfulladt mágus kötelékeibe, és Anhil már húzta is fel a váratlan díjat. Arra gondolva, hogy ha a holtat élőholttá tenné, kikérdezhetné a Lichet a tó tulajdonságairól, eltávolította a köteléket és nekilátott egy egyszerű feltámasztó rítusnak. Ekkor már Ethreain ellenségeinek leszármazottjai is rég az idő ködébe vesztek, így nem volt senki, aki Anhilt figyelmeztethette volna meggondolatlanságára. De szinte rögtön megtudta, miért is hozott hibás döntést, amikor a Lich levetette béklyóit és elemésztette őt.