„Hogyan alakult ki ez a világ?” - kérdezhetnéd. A teremtés ennyi világa közül miért bír ez azokkal a különös tulajdonságokkal, amelyekkel, és miért ilyen sokfélék és tarkák lényei, kultúrája, története? „A válasz” - súgják egyesek - „a Titánokban keresendő.”

Ezek az eredeti elődök ott voltak a Kezdetkor, vagy akár a teremtés szemtanúi is lehettek, és úgy születtek, hogy az még ott visszhangzott füleikben. Az univerzum legkorábbi energiáival bélyegezve nem vágytak semmi másra, mint hogy ők is teremtőként folytathassák. Így az anyag formálását saját kezükbe vették: melegítettek és ütöttek, hajlítottak és fújtattak. És amikor az anyag kihívása már nem volt akkora, mint remélték, maguk ellen fordították eszközeiket, újraformázták elméiket és újrakovácsolták lelkeiket, míg végül hatalmas állóképességű lényekké nem lettek. A valóság maga vált kovácsművességük végső tárgyává. Azonban az út során néha hibát vétettek. Nagy ambíció esetében a botlások elkerülhetetlenek.

Akit mi Elder Titanként ismerünk, nagy újító volt, ki a teremtés kohóját tanulmányozta. Miközben képességeit csiszolta, valami olyat zúzott darabokra, mi meg sosem javítható, csak félredobható. Belezuhant saját törött világába, saját lelke is darabokban. Itt az éles szilánkok és meghasadt síkok között lakozott, sok más elveszett töredék mellett, melyek a korai univerzum repedésein rostálódtak át. És ezért van, hogy a világ, melyet ismerünk csupán számkivetettek szigete, egy olyan roncs túlélőié, mely mára már feledésbe merült. Elfeledte mindenki, csak az nem, Ki magát okolja. Idejét örökkön azzal tölti, hogy a javításokat elvégezze, hogy ismét egyesülhessen törött lelke darabjaival, hogy mi, és a világ is meggyógyulhasson. Ő az, Kit Elder Titanként ismerünk.