A hétköznapi ogre az a lény, akire a „buta mint a tök” kifejezést kitalálták. Természetes állapotában az ogre a legteljesebb mértékben képtelen tenni, vagy eldönteni bármit is. Ruhája sár, néha véletlenül állatbőr, ha épp megevett valamit, amit megöltek az út mentén. Nem kifejezetten társas lény, gyakran látható sziklák vagy fatönkök meghitt társaságában, melyeket fajtársának hisz (ami megmagyarázhatja a szaporodásuk lassú ütemét). Azonban, nagyjából generációnként egyszer, az ogre faj egy kétfejű Ogre Mágussal áldatik meg, kinek a hagyomány szerint rögtön a Kőtörő Aggron nevet adják, mely az első, és talán egyetlen bölcs ogre neve volt történetük során.

Két fejjel az Ogre Mágus képes olyan szintű gondolkodásra, melyet a legtöbb egyéb lény eggyel is elér. És bár vitákat nyerni még így sem fog (még magával szemben sem), isteni keggyel, név szerint a Vak Szerencsével áldatik meg, olyan hajlammal szerencsés események képtelen sorozatára, amely lehetővé tette az ogre faj számára, hogy virágozzon ellenségek, durva időjárás és az önmaguk ellátására való teljes képtelenség ellenében is. Mintha a Szerencse Istennője is szánná a szörnyen együgyű fajt, és szárnya alá vette volna az Ogre Mágust. És ki hibáztathatná? Szegénykék.