A Slithereen Őrségbe felesküdöttek körében dívik egy csaták előtt gyakran ismételt ünnepélyes fogadalom: egy slithereen nem vall kudarcot. E szavak igazából ugyanannyira eskü, mint számonkérhető szerződés, mert azokat, kik nem érnek fel kötelességükhöz, kitagadják a rendből. Aki elbukik, az valami más, de nem slithereen.

Slithice, ki valaha népe nagyra becsült tagja volt, sok éven át volt parancsnoka fajtársai egy zászlóaljának, félelmetes hangját használva legnagyobb fegyvereként. Az erős, rugalmas és sikamlós Slithice vezette halálos Őrség védte a Mélységlakókat, és az elsüllyedt városok hatalmas vagyonát. De az utolsó creyi csatában erőit visszaverte egy fosztogató leviatán-hadsereg, kik istenük, Maelrawn számára szándékoztak sarcot találni. A hosszú és véres ütközet után, mikor az elsüllyedt csarnokokat megtisztították a holttestektől, rájöttek, hogy egyetlen, ékkövekkel díszített kehely hiányzik a kincsek közül. Slithice száztagú Őrségéből csak maroknyian maradtak életben, de bátorságuk és áldozatuk keveset számított. Ami számított, hogy azt a kincset elvitték. A becsület odalett. Így hát Naga Sirent száműzték. Kitagadták azzal, hogy keresse meg az ellopott kelyhet. Tegye akár saját súlyának százszorosát az aranyhalomhoz, az a sorsa, hogy magányosan éljen addig a napig, míg vissza nem juttatja azt, amit elloptak. Mert nincs annyi arany, ami felérne becsületben ahhoz a becsülethez, mit elvesztett.