A hatalmas kladd haditengerészet Admirálisaként, Kunkkát bízták meg hazája szigeteinek védelmével, mikor a Zuhatag démonjai összehangolt támadást indítottak az emberek földjeiért. Több évnyi kis összetűzés és egyre merészebb és pusztítóbb támadások után a démonflotta összes vérszomjas hajóját a Reszkető Szigetekre zúdította. Kladd öngyilkos-mágusai kétségbeesetten hajtották végre végső rituáléjukat, egy seregnyi ősi szellemet idézve meg a flotta védelmére. A démonok ellen ez alig volt elég ahhoz, hogy forduljon a kocka.

Miközben Kunkka nézte, ahogy a démonok egyenként süllyesztik el hajóit, legalább annyi elégtétele volt, hogy ősi mágiájával megtizedelhette a flottájukat. De a csata csúcsán valami a démonok, emberek és atavisztikus lelkek összecsapásában felzavarhatott egy negyedik erőt, mely a mélyben szunnyadt. A hullámok toronymagasra csaptak a néhány megmaradt hajó körül, és Maelrawn a Csápos jelent meg a csata közepén. Indái a hajók köré fonódtak, egymáshoz húzva ember és démon munkáját, és dühöngő káosszá korbácsolva vizet és szelet.

Hogy mi történt annak a viharnak a közepén, senki nem tudná megmondani. A Zuhatag eldübörgött az ürességbe, korábbi lakóitól elhagyatva. Kunkka immár csak egyetlen hajó admirálisa, egy kísérteties sziluetté, mely vég nélkül játssza újra meg újra pusztulásának utolsó másodperceit. Hogy ő maga meghalt-e abban a katasztrófában, nem tudni. Még Tidehunter, aki Maelrawnt megidézte, sem tudja biztosan.