A Kémika szent tudománya ősi Setétfőzet családi tradíció volt, de egyetlen Setétfőzet sem mutatott még oly kreativitást, ambíciókat és önfejűséget, mint az ifjú Razzil. Azonban amikor felnőttkorba lépett, félretolta a családi mesterséget, hogy alkímiát használva arany készítésével próbálkozzon.

Razzil egyszer hírnevéhez hű pimaszsággal bejelentette, hogy egy egész hegyet fog arannyá változtatni. Két évtizednyi kutatás, költekezés és felkészülés után látványos kudarcot vallott, és gyorsan börtönben találta magát a kísérlete által okozott kiterjedt pusztítás miatt. Ám Razzil nem az a fajta volt, aki könnyen viseli a kudarcot, és kiutat keresett, hogy folytathassa kutatását.

Amikor kiderült, hogy új cellatársa egy ádáz ogre, rálelt arra a lehetőségre, melyre épp szüksége volt. Miután meggyőzte az ogrét, hogy ne egye meg, Razzil egy oldat gondos elkészítésébe fogott, melyet a börtön kövei között növő mohából és penészből főzött. Egy héttel később úgy tűnt, elkészült vele. Mikor az ogre megitta a bájitalt, vad, megállíthatatlan tombolásba kezdett, elpusztítva a cella rácsait, és áttörve falakon és őrökön egyaránt.

Hamarosan a várost körülvevő erdőben találták magukat, elveszve, üldözők nélkül, a rombolás nyomaival a hátuk mögött. Az ital utóhatásától az ogre békés, boldog, sőt egész lelkes lett. Úgy határozva, hogy együtt dolgoznak, a páros elindult ismét összegyűjteni a Razzil alkímiai átalakításához szükséges hozzávalókat.